Ha a főtér előtt jobbra, Szarvas felé veszi az útját a látogató, hamarosan eljut a tájházba (Sugár u. 20.). A ház maga megjelenésével klasszicista, nyugodt stílusú, amit az épület méltósága, a tiszta, vakítóan fehér falak, a homlokzat timpanonjának díszítése is mutat. Az épület hossztengelyével néz az utcára. Az "ablak alja"- ahogy az endrődiek mondják, "soromplós", vagyis előtornácos. Ez az oszlopos tornác vonul , végig a ház elején is. A tornác tartóoszlopait Erdélyből úsztatták le a Körösön, amikor a ház épült. A tájház beosztása: nagyház (utcai szoba), pitvar (konyha), kisház vagy hidegház, fentkamra (élelmek), lentkamra (gabona), sín, istálló. A berendezés, amelyet Endrőd lakossága adott össze, és amelyet jelenleg is gyarapít, követi a helyi jellegzetességeket, pl. kemence, subló, kanapé, vetett ágy, háziszőttes abroszok, dísztörölközők, bajka, vizitke, szilkék vászonfazekak stb. Különösen értékes a lent- kamra berendezése, ahol számos kézműipari szerszám utolsó darabjait őrzik. A színben látható a híres tulipántos kocsi (lovaskocsi) egy szép darabja. A kertet körülvevő kőkerítés szért értékes, mert több mint százéves, és beleépítették az endrődi téglagyár monogramos tégláit. Az odalátogató gyerekek nagy örömére minden tavasszal megérkezik a kéményre egy gólya-család is. A tájház igazi értéke mégsem ebben rejlik, hanem az aurában, ami körülötte van. Ez a tájház nem a kiállított tárgyak lemerevült színhelye, ez a tájház él, itt rendezvények vannak, baráti beszélgetések, gyerekrendezvények, kézműves táborok.

A kiállított tárgyakat felhasználva Vaszkó Irén, a gyűjtemény kezelője, a tanárnő magáról az eszközöket használó emberről, az ő életmódjukról beszél az odalátogatóknak, közvetve a régvolt paraszti világ értékeit - tiszta erkölcsét, munkaszeretetét, mindazt, amit népünk - sajnos - könnyelműen eldobott, és máig sem tud mással helyettesíteni.